Találkozás
Avagy ahogy szerintünk történhetett volna

 

2013, Párizs, Franciaország

 

- Akkor megkérlek rá ,hogy told le a nadrágod és a bugyit, hogy beadhassam a szurit. Na kisasszony, nem ellenkezünk dőljön rá az ágyra, tolja le és had adjam be. Ígérem nem fog fájni. -Mosolyogtam rá.
- Dr Brain, ne vessd el a sulykot. Nem túlzás ez egy kicsit? Csak egy egyszerű ellenőrzésre jöttem.
- De nem tudom miről beszél, ez gumikesztyű. Fő a biztonság. - Egyre közelebb és közelebb mentem hozzá, miközben a gumikesztyűt küszködtem fel a kezemre.
- Neeeeeeeeem, nem akarooooom. - Sikitottam fel, majd mint a kisgyerekek, megpróbáltam minél messzebb kerülni.

- Hagyjon.  Csúnya bácsiii!

Szinte átmentem gyerekbe... Márcsak toporzékolnom kellene.
Miután meguntam a gyerekes viselkedését, elővettem a nyugtató szurit, majd egy gyors mozdulattal beadtam.
-Na így máris jobb, legalább nem fog a plafonon körbe körbe rohangálni... Ami kicsit azért fura volt.
Elkaptam a lányt, majd felraktam az ágyra.
- Na, akkor azt mondja h popsi ki, szuri be, popsi eltakar. Sose értettem miért félnek ennyire a lányok.
Rápillantottam az órámra, majd a lányra. Lassan fel kell majd ébrednie, három kettő, egy...
-Nyau - Ásítottam egy óriásit, miközben nyújtózkodtam.
-Látja kisasszony, hogy nem is kellett mitől félnie. - Tartottam egy kis szünetet, majd folytattam.
- Amúgy azt kell, hogy mondjam, szép.

-Csúnya bácsiiii csúnya bácsi. - Sikitok, majd kirohanok az ajtón.

Utána rohanok.
- Neeeee, várjon, ne fusson, mert neki megy a frissen lemosott uvegajto....- És megtörtént. Egyenesen belerohant. - ...nak.

Láttam, hogy elájult a lány. Odaballagtam, felkaptam az ölembe, bevittem az ágyra, majd bezartam az ajtót es ranéztem. Ilyenkor az embernek sok minden megfordul a fejébe, tehát megfogtam, kihúztam a fiókot és kivettem egy adrenalin injekciót es felébresztettem a lányt.

Kezdtem ébredezni... Szédültem és minden homályos volt. Egy alak állt előttem. Várjunk csak... ő nem?
-Már megint maga? De hát hogy? Mit csinált velem?
Felültem az ágyon és meredten a dokit bamultam. Aztan szépen körbenéztem. Ugyan az a szoba ahonnan kirohantam pár perccel ezelőtt. Lehetetlen.
-Mi tortent?

Láttam a lány arcán h kétségbe van kicsit esve.
-Elájult hölgyem. - Mondtam neki, majd megfordultam es levettem egy pirulát a polcról, és oda adtam neki.
-Ezt vegye be! Fájdalom csillapitó.
A pirulát néztem. Vaaaajon tényleg fájdalom csillapitó? Pf, nem hiszek neki. Fogtam a pirulát es hozzá vágtam.
- Kösz, de nem kell. - Majd felpattantam és az ajtó felé indultam.

De az ajtót bezártam, igy nem tudta kinyitni.
-Hölgyem kérem, ez tényleg fájdalomcsillapitó, kérem. Bízzon meg bennem.
Próbáltam kinyitni, de nem ment. Mia...?
- Miért fogadjam el? Miért bizzak? Bezárt, félreérthetően beszél, folyton visszahoz... Ráadásul úgy néz ki mint egy... Mint egy...
Nem fejeztem be, helyette végignéztem rajta. Nem is néz ki rosszul. Plusz szép a szeme is.
-Egye fene, adja ide a gyógyszert, azt' had menjek.
Odaadtam a gyógyszert neki, bevette, de még nem engedtem el, mert láttam rajta, hogy hirtelen megváltozott, és érdekelt mi történt.
-Várjon még, kérem, úgy érzem magyarázattal tartozom önnek és szeretnék is kérdezni valamit öntől.

Mintha valami megváltozott volna.
-Kérdezni? Mégis mit?
Ajj, azt hittem már vége lesz, ha belemegyek abba,hogyha beveszem a gyógyszert. Elhúztam a szám.

-Kérem foglaljon helyet.

Miért? Minek,miééért? Kezdtem bepánikolni.
-Miért?-Azért leültem.

-Nos. Én embercsempészettel foglalkozok.

Éreztem h kifut a vér az arcomból. Ledöbbentem. Embercsempészet? Az agyam kattogni kezdett. Mi az istent csináljak? Talán ha leütöm. De mivel? Talán a tollal,  nem inkább egy könyvvel... De ha gyengét ütök,akkor nem lesz jó, ha meg erőset megölöm vagy valami. Ajjj... Megpróbáltam lehiggadni. Valahogy időt kellene nyernem
- Érdekes, meséljen még.

Láttam rajta hogy nagyon ideges. Elmosolyodtam és azt mondtam: -Csak vicceltem,nyugodjon meg.Nem foglalkozok embercsempészettel,de elnézését kérem,hogy félreérthetően beszélek, néha én magam nem veszem ezt észre. Sajnálom teljes szivemből,hogyha megbántottam, de láttam az arcán valamit, mielőtt elvette a gyógyszert. Nem akarok mondani semmit se,hogy vajon mi lehetett. Csak szeretném meghivni egy kavéra mondjuuuuk. - Elkezdtem nézni a naptáram.
-Ahh meg is van, holnap 10:30-kor ráér?

-Mivan? - Kiakadtam... - Maga meg akar ölni? összevissza beszél, szívja a vérem, kiakaszt. Komolyan azt hiszi ezek után még mennék magával? Lehet akármilyen szép a szeme, vagy nézhet ki jól, akkor sem fogok kávézni... Amúgy hol?

-Sarki kávézó-mondtam mosolyogva. -Nyílt, sokan vannak. Nem eshet baja es nem is szeretnék ártani magának.
-Jah, csak a szavaival megölni.De rendben.
-Nézze,legalább,ha velem van,nem unatkozik majd.

-De csak mert érdekes a stílusa.Mellesleg Racquelle, ha beirná a naptárába.
-Beirom.- Szép nagy betűkkel beírtam a nevét.
-Amúgy, nagyon szép.Mármint a neve.

-Eddig is erre gondolt? A nevemre?-Kérdeztem mert beugrott, hogy az elején volt egy hasonló megjegyzése.

-Öööö.
Nem mertem neki bevallani az igazságot. Homlokomon izzadtságcseppek gyöngyöződtek. Arcom kipirult.
- I-i-i-igen.
Hazudik. Rögtön rájöttem. Hagyom,hogy abban a tudatban legyen,hogy elhiszem.
- Remek - mosolyogtam rá - ugyanis a legutobbi pasit, aki rám mozdult megöltem.
Mondtam neki lazán, mintha mindennapi dolog lenne.

Tetszett a stilusa. Vicces volt, ahogy mondta.
-Biztos megérdemelte. De nem is tartom fel tovább, Racquelle.
Kinyitottam az ajtót. -Akkor holnap.

- Meg... -mosolyogtam rejtélyesen. Láttam, hogy odamegy az ajtóhoz. Oh, máris elenged, maradtam volna még.
- Hát, akkor holnap.
Majd kiléptem az ajtón.
Utána szóltam.
- Amúgy, a telefonszámom megadnám, ha nem baj. Hogy bármikor, ha kellek hívhasson, jó?
Átnyújtottam a névjegyem.

-Remek.

Örömmel vettem át tőle,majd  rápillantottam a névjegyre. Várjunk csak... Csak nem... Felpillantottam az ajtóra amin az állt "Dr. Brain", a névjegykártyán viszont...
-Mr.Brain? Komolyan? Itt még a doktori titulus sincs feltüntetve. Maga nem is orvos?
Felnevettem.
-De doktor vagyok, csak 100 ezer hibás nyomtatványt küldtek el és már nem tudtam visszaküldeni és hát, ami ki lett fizetve, az ki lett fizetve. De nem szeretném feltartani. Akkor holnap. Szia.
-Szia